Ahogy lassan ébredezel a napfényben, érzékeled, hogy egy hatalmas és erős szőlőtőke részévé váltál. Te egy fiatal, zöld szőlővessző vagy, tele életerővel. Hallod, ahogy a meleg szél suttog a leveleid között.
Egy idősebb, bölcs vessző, akit már sok szőlőfürt ékesít, megszólít:
– Üdv a tőkén, kicsi barátom! Örülünk, hogy itt vagy. Ahhoz, hogy sok gyümölcsöd teremjen, és teljes legyen az örömöd, maradj mindig közel a tőkéhez. A szeretet a legfontosabb. Nézz körül, és mondd, mi az első, amit tennél?
A tekinteted egy másik, szomorú vesszőre esik, akit alig ér napfény.
Választanod kell:
[[Közelebb kúszol a melletted lévő vesszőhöz, és megosztod vele a napfényt.]]
[[Elfordulsz a többi vesszőtől, és minden napfényt magadnak akarsz megtartani.]]Azonnal úgy döntesz, hogy segítesz a bajban lévő vesszőnek. Közelebb kúszol hozzá, és finoman összefonódsz vele, hogy az ő leveleit is több napfény érje. A melletted lévő vessző hálásan megrezzen, és érzitek, ahogy mindketten megerősödtök ettől a kapcsolattól.
A bölcs, idősebb vessző elégedetten bólint: 'Látod? Ezzel a szeretetteljes tettel gyümölcsöt hoztál! A szőlőtőből áradó életerő most egy csodálatos, pici fürtöt növesztett a vessződön.'
Teljes szívedből érzed a boldogságot, és a tudatot, hogy jó úton jársz. Ahogy a napsugarakban fürdőztök, a bölcs vessző folytatja a történetet...
[[Tovább a következő feladatra]]
Elfordulva a szomorú vesszőtől, minden napfényt magadnak akarsz megtartani. De ahogy egyre távolabb kerülsz tőle, egyre gyengébbnek és magányosabbnak érzed magad. Hiába süt a nap rád, az életerő kevésbé áramlik feléd a szőlőtőből.
A bölcs vessző szomorúan figyeli a döntésedet, és a hangja tele van aggodalommal: 'Látod? Az elszigetelődés és az önzőség nem hoz gyümölcsöt. A te leveleid is kezdenek egy kicsit elszáradni. A szőlőtőke ereje a vesszők közötti szeretetben nyilvánul meg a leginkább.'
Teljes szívedből érzed a boldogtalanságot, és a tudatot, hogy valami hiányzik. Bár voltál napfényben, az öröm elkerült. Ahogy magányosan ringatózol, a bölcs vessző folytatja a történetet..Sajnos nem hoztál gyümölcsöt. A leveled egy kicsit elszáradt.
[[Tovább a következő feladatra]]Ahogy egyre több napfényt és életerőt szívsz magadba a tőkéből, egy váratlan kihívással kell szembenézned. Az időjárás hirtelen megváltozik, viharfelhők gyűlnek az égre, és a szél erősen fúj. A hűvös, sötét időben nehéz megőrizni a nyugalmadat.
A bölcs vessző csendesen szól: 'Ne félj! Csak kapaszkodj a tőkébe, és bízz az Atyában. A vihar el fog múlni, de a kapcsolatunk a tőkével örök.'
És most választanod kell, hogyan reagálsz a helyzetre:
[[Szorosan megkapaszkodsz a tőkében, és türelmesen várod, hogy elvonuljon a vihar.]]
[[A széllel dacolva megpróbálsz eltávolodni a tőkétől, abban a reményben, hogy máshol menedéket találsz.]]Amikor a vihar kitör, megpróbálsz eltávolodni a szőlőtőkétől. 'Talán máshol biztonságosabb!' - gondolod. De ahogy a szélbe kapaszkodva elszabadulsz, egyedül és sebezhetőnek érzed magad. A vihar ereje megtépázza a leveleidet és majdnem kettétöri a vessződet.
A bölcs vessző kétségbeesetten kiált utána: 'Ne! A szőlőtőkén kívül nincs biztonság!' A vihar ugyan elvonul, de a vessződ összetört, és a sebek sokkal mélyebbek, mint gondoltad. A bizalom hiánya gyümölcstelenné tesz.
A vihar elvonult, de a vessződ összetört és magányos. A bánat és a megbánás fájdalma mélyebb, mint a fizikai seb. Elszomorodsz, és a tőkéhez fordulsz:
'Sajnálom, Atyám! Butaság volt, hogy elszakadtam tőled. Még mindig van esélyem?'
Ekkor a bölcs vessző csendes, megnyugtató hangja szólal meg: 'Mindig van esély, ha visszatérsz a tőkéhez. Az Atya nem taszít el magától, még akkor sem, ha hibázol. A szeretete határtalan.'
És valóban, érzed, ahogy az Atya gondoskodó keze finoman a helyére igazítja az összetört vessződet, és egy erős kötéssel rögzíti, ami megengedi, hogy újra gyógyulhass. Bár a heg ott marad, emlékeztetve a leckére, a gyógyulás elindul, és a kapcsolatod megerősödik a tőkével. Ez a gyógyulás gyümölcse, ami a hiba utáni megbánásból született.
Most újra a tőkén vagy, erősebben, mint valaha.
Megnyílik egy új út előtted:
[[A történet folytatódik.]]
A szél üvölt, és az eső mossa a leveleidet, de te erősen kapaszkodsz a szőlőtőkébe. Emlékszel a bölcs vessző szavaira, és tudod, hogy a tőkéből áramló erő biztonságban tart. Még a viharos időben is érzed a benned lévő nyugalmat.
A vihar végül elvonul, és a nap újra kisüt a felhők mögül. Most minden a szokásosnál is tisztábbnak és frissebbnek tűnik. A vessződ megerősödött a kihívástól, és az Atya gondoskodó keze megtisztított téged a piszoktól.
A bölcs vessző mosolyog: 'Látod? A nehézségek idején a kitartás és a tőkébe vetett bizalom hoz gyümölcsöt! Megmutattad a hűség gyümölcsét.
[[A történet folytatódik.]]
A fájdalmas seb miatt dühös vagy a melletted lévő vesszőre. Elfordulsz tőle, és megpróbálod elfelejteni a történteket. A seb lassan gyógyul, de a harag érzése benned marad, és egyre nagyobb teherként nehezedik rád.
A bölcs vessző szomorúan figyeli a döntésedet, és csendesen szól: 'A harag olyan, mint a sav. Nem a másiknak, hanem neked árt a legjobban. A harag megakadályozza, hogy a szőlőtőke szeretetének édes gyümölcseit teremhesd.'
Bár a sebed begyógyul, a lelkedben hiányérzet marad, és a teljes öröm elkerül.
[[A történet folytatódik]]Bár a seb fáj, te elengeded a haragot, és megbocsátasz a másik vesszőnek. A szőlőtőből áradó erő nem a gyűlöletet táplálja, hanem a gyógyulást segíti. Érzed, ahogy a seb lassan bezáródik, és a helyén egy még erősebb, vastagabb kéreg képződik.
A bölcs vessző meghatottan bólogat: 'Az Atya azt tanította, hogy nincsen nagyobb szeretet annál, mint ha valaki az életét adja a barátaiért. A te megbocsátásoddal megmutattad, hogy a szeretet gyümölcse még a legnehezebb helyzetben is teremhet.'
A te vessződön egy újabb, különleges gyümölcs jelenik meg: a megbocsátás gyümölcse, ami édesebb a többinél.
A kis vessző sokat tanult. Most, hogy a "gyümölcsei" egyre gyarapodnak, készen áll arra, hogy megkapja a legnagyobb ajándékot: a Vigasztalót.
[[Befejezés]]Ahogy a vessződ tele van a szeretet, a kitartás és a megbocsátás gyümölcseivel, különleges érzés kerít hatalmába. Hatalmas nyugalom árad szét benned. Érzed, hogy a szőlőtőke és az Atya egyre közelebb van hozzád. A szívedet öröm tölti be, amilyet még sosem tapasztaltál.
Egy gyengéd, meleg fény érkezik feléd, és beléd árad. Ez a Szentlélek, akit az Atya küldött, hogy soha ne érezd magad egyedül. Megnyugtat, és mélyen megérted, hogy a te gyümölcseid az Atya dicsőségére nőttek. Ő is szeret téged, ahogyan a szőlőtőke szeret minden vesszőt.
A bölcs vessző mosolyog, ahogy a te vessződ is a tőke egyik leggyönyörűbb részévé vált. 'Látod? A kapcsolat a tőkével, a szeretet és az Atya iránti bizalom hozza el a teljes örömöt. Ez az igazi életünk!'
A történet itt véget ér, de a te vessződ boldog és gyümölcsöző élete még folytatódik.Ekkorr arra figyelsz fel, hogy a melletted lévő, még tapasztalatlan vessző véletlenül megsértett téged. Nem szándékosan tette, de a seb ott van. Elég kellemetlen, és felmerül benned a harag érzése.
Ekkor hallod a bölcs vessző csendes hangját: 'A szőlőtőke azt tanítja nekünk, hogy szeressük egymást, még akkor is, ha valaki megbánt minket. A sérelem fájdalmas, de a harag és a gyűlölet jobban árt a vesszőnek, mint maga a seb.'
Most újra választanod kell:
[[Megbocsátasz a vesszőnek.]]
[[Haragszol a vesszőre, és elfordulsz tőle, hogy ne is lásd.]]A harag teherként nehezedik rád, és a gyógyulás ellenére is ürességet érzel a lelkedben. Rájössz, hogy a harag megakadályoz abban, hogy boldog legyél, és elszakít a tőkétől.
Mély megbánással a szívedben a tőkéhez fordulsz: 'Sajnálom, Atyám. A harag olyan teher, amit nem tudok tovább cipelni. Tudom, hogy a szeretet az egyetlen út.'
Ekkor a bölcs vessző csendesen, de határozottan szól: 'Az Atya mindig megbocsát, ha tiszta szívvel kéred. A megbocsátás nemcsak a másiknak segít, hanem neked is, mert felszabadít. A szeretet a legnagyobb gyógyír.'
A harag súlyos terhe lekerül a lelkedről, és érzed, ahogy a tőkén keresztül áramló szeretet meggyógyítja a szívedet. Bár a heg ott marad, emlékeztetve a leckére, de a helyén egy új, erős kötelék szövődik. A szőlőtőből áradó erő most egy különleges, új gyümölcsöt növeszt: a megbánás gyümölcsét.
Most újra készen állsz arra, hogy a szeretettel teli utat kövesd.
Most, hogy a vessző megtanulta a megbocsátás fontosságát, készen áll arra, hogy folytassa a növekedést, és megkapja a Vigasztaló, vagyis a Szentlélek ajándékát.
[[Befejezés]]