A lepra a bibliai idők óta ismert fertőző betegség, amiről az emberek azt tartották, hogy gyógyíthatatlan és Isten átka. Az ebben a betegségben szenvedőket pedig leprásnak – vagy poklosnak, bélpoklosnak – nevezték.

El sem tudjuk képzelni, milyen félelmetes betegség volt a lepra. A leprásoknak el kellet hagyniuk otthonukat és családjukat. Kizárták őket a zsinagógákból is, és mindenkitől távol kellett élniük. Ha véletlenül mégis az emberek közelébe értek, ezt kellett kiabálniuk: „Tisztátalan! Tisztátalan!” Minden társaságuk csak a többi leprás volt. Szinte úgy bántak velük, mintha már halottak volnának.

Nagyon sok leprás élt Izraelben, de egyikük sem gyógyult meg Elizeus próféta ideje óta, amikor Isten kigyógyította Naámánt, a pogány hadvezért. Az a gyógyulás is kizárólag az Isten gyógyító erejébe vetett hit miatt történt.

Ez a fajta hit érlelődött meg Jézus idejében, egy leprás emberben. Hallotta hírét, hogy Jézus meggyógyítja a betegeket, akik Hozzá fordulnak segítségért. Segít vajon neki, egy leprásnak is Jézus? Minél többet gondolkodott ezen, annál biztosabb lett benne, hogy Jézus meg fogja gyógyítani.

Isten odavezette ezt a leprást, ahol Jézus a szabad ég alatt tanított. Emberünk egy bizonyos távolságból figyelte, ahogy Jézus az embereket gyógyítja. A rendelkezésekről elfeledkezve, egyre közelebb merészkedett. Kizárólag Jézust látta, nagy reménységét. Megszólította hát Jézust, és azt mondta Neki: “Ha akarod, megtisztíthatsz engem.”

Jézus megkönyörült rajta, és mindössze három szót szólt, de azokban a szavakban benne volt az erő, mely a világot teremtette, és meggyógyította a leprást.

Nem csoda, hogy a nép, aki ezt a csodát látta, elámult és izgatott lett! És természetesen a meggyógyult ember is nagyon boldog volt.