Select menu item
Medve

Medve

Medve; Online foglalkoztató gyerekeknek.
A gyerekek – egymás kezét fogva – átmentek a mackókhoz, vagy hivatalosabb nevükön a medvékhez. Szóba került a medvék vastag bundája, és a téli alváshoz “elraktározott” élelmiszerek is. Beszélgetés közben az is kiderült, hogy nem csak barlangokba húzódhatnak be a medvék a téli alváshoz, hanem nagy fák odvaiban is meghúzhatják magukat. És ha egy helyet megszeretnek, akkor évekig oda járnak vissza téli álmot aludni.

A Medvedal és a puzzle után sok-sok érdekességet olvashatsz a játékmackókról. Még sokunk nagy kedvence, Micimackó is szerepel a leírásban.

Macidal

Rakd ki a képet!

Medve; Online foglalkoztató gyerekeknek.

A játékmackók története

1902 novemberében Theodore Roosevelt, a közkedvelt elnök, akit mindenki csak Teddynek becézett, megjelent a Mississippi–Louisiana-határvita rendezésére összehívott konferencián, s két ülés között elment a közeli erdőségbe, a tiszteletére rendezett vadászatra. Nem kapott puskavégre komoly vadat, ezért kísérője, egy híres medvevadász fogott egy feketemedve-bocsot, s kikötötte egy fűzfához könnyű célpontnak. Roosevelt felháborodott a sportszerűtlen ötleten és nemhogy lelőtte volna a kis állatot, hanem azonnal utasítást adott szabadon bocsátására.
Másnap aWashington Postban megjelent egy karikatúra: akölyökmaci, amint kötéllel a nyakában rémülten pislog, és az elnök, amint leeresztett fegyverrel elfordul a védtelen jószágtól. Egész Amerika értett a jelenetből: az elnök védelmet nyújt a rászorulóknak, rá mindig számíthatnak az elesettek.

Morris Mitchom brooklyni cukorkaboltos a karikatúra alapján csinált egy kitömött mackót s kitette a kirakatába, nyakában táblával: Teddy’s bear, vagyis Teddy mackója. Az üzletet megostromolták a vevők, Mitchom gyorsan át is nyergelt a cukorkáról a játékra, és vállalkozásából hatalmas világcég nőtte ki magát. 1913 februárjában nagyban kezdték árulni a játékmacikat.
Mindeközben az óceán túlfelén minderről semmit sem tudott egy Richard Steiff nevű fiatalember, aki pár évvel azelőtt csatlakozott nagynénje játékkészítő céhéhez, és Michtom mackójával nagyjából egy időben készítette el az első, mozgatható végtagokkal rendelkező játékmackóját. Nagynénje, Margarete Steiff annak ellenére, hogy 18 hónapos korában a járványos gyermekbénulás következtében mindkét lábára lebénult, illetve jobb karját is nehezen tudta mozgatni, szüleinek köszönhetően teljes életet élt: az iskolába a többi gyerek húzta egy külön neki készített kézikocsin, és mindig odafigyeltek rá, hogy ne maradjon ki semmiből. A talpraesett lány megtanult hímezni és varrni, illetve tehetséges szitárjátékosnak bizonyult – és ez csak azért fontos, mert a játékáért kapott pénzből spórolt össze élete első varrógépére, ami nem csak neki, hanem az szülővárosában, Giengenben is az elsőnek bizonyult. Nővéreivel hamarosan ruhaszalon nyitott, ami szépen fejlődött: alkalmazottakkal dolgoztatott és gyakran utazott postakocsin más városokba is dolgozni.
A gyerekjátékok ötlete akkor fogant meg benne, amikor a szalonban egy gyerek játszani kezdett egy tűpárnának készített nemez elefántfigurával – az ötletet pedig hamar tett is követte, és Margarete nemsokára számos, a legfinomabb gyapjúval tömött nemezfigurát árult ajándéknak és játéknak. Richard unokaöccse 1897-ben csatlakozott a céghez, és művészi végzettségét hamar a gyakorlatban is kamatoztathatta. Jó szemű és jó kezű nagynénje addig saját maga tervezte és készítette el a prototípusokat, így mindig tudta, milyen problémák merülhetnek fel a gyártás során. Ketten együtt remek párosként egészítették ki egymást – és a munkának 1902-ben meg is született az eredménye, az 55 PB modell, vagyis az első igazi Steiff-mackó.

A mackók először az 1903-as lipcsei tavaszi vásáron arattak nagy sikert, ahol is egy amerikai vásárló rögtön rendelt belőlük 3000 darabot – ám az igazi hírnevet az 1904-es, St. Louis-ban tartott világkiállítás hozta meg számukra, ahol a Steiff eladott belőlük 12000 darabot, és meg is nyerték a kiállítás aranyérmét.
A márka mellett az alapító Margarete is egyfajta kulturális ikonná nőtte ki magát: egy kora gyerekkora óta mozgássérült nő egy picike német városból olyan birodalmat épített, ami hamar túlnőtt az országon – így ő a német vállalkozó nők egyik motivációs alapköve. Ha neki sikerült ezt megteremteni, másnak is sikerülhet.

A játékmackók szép, nagy és izgalmas utat jártak be azóta, hogy megszülettek a játékkészítők asztalán – elég csak mondjuk Micimackóra gondolnunk – és ma már nehezen tudjuk elképzelni nélkülük az életet. Épp ezért, bár eredettörténetük érdekes, a legjobb mackós történetek valószínűleg egy polcon vagy egy szekrényben várják, hogy végre elmeséljék őket.
A század első évtizedében az egész világon divatba jött a plüssmackó. Roosevelt elnök az újraválasztási kampánykörútján egy lépést se tett kabala teddybearje nélkül. Meg is választották.
Idehaza valamivel korábban keletkeztek, de jól illeszkedtek az antropomorfizált trendbe Sebők Zsigmond klasszikus mackótörténetei, a Mackó úr utazásai, a Dörmögő Dömötör hegyen, völgyön és a nagy ládával meg a többiek.


A századelőn a brit kirakatokat is ellepte a teddybear. Egy angol kisgyerek, Christopher Robin (azaz Róbert Gida) is kapott egy csacsi öreg medvét, akit a londoni állatkertben közszemlére tett kanadai medve, Winnipeg után Winnie-the-Pooh (azaz Micimackó) névre keresztelt, s a kisfiú papája, A. A. Milne 1926-ban erről az eseményről írta meg a Winnie-the-Pooh-t, a Micimackót. Amiből minden gyerek megtanulja és minden felnőtt átismételheti, hogy mi az a szeretet, mi agyengédség, az önismeret, a kudarctűrés, az érdekérvényesítés, az irónia. Csupa olyan képesség, amellyel könnyebb átvészelni az élet pocsék fordulatait.