Elefánt
Elefánt; Online foglalkoztató gyerekeknek.
A gyerekek a kanyargós sétaúton, a lombos fák árnyékában először az elefántokhoz jutottak. Zoli bácsi sok érdekességet mondott nekik az elefántokról.
Ugyanígy ezen az oldalon is sok érdekes dologgal találkozhatsz, ami az elefántokkal kapcsolatos.
Tudtad? Érdekességek az elefántokról.
Az elefántok a legnagyobb testű szárazföldi állatok a világon.
Egy elefánt tömege nagyobb, mint három nagy méretű személyautó együttesen. Vagy négy zsiráf összsúlya. Átlagosan 6 ezer kg-ot, azaz 6 tonnát nyomnak.
Az elefántok két kontinensen élnek, Afrikában és Ázsiában. A bal oldali képen az afrikai elefántot, a jobb oldalin az ázsiai elefántot látod.
Tartalomjegyzék:
– Az afrikai elefántnak hatalmas fülei vannak, legyezőnek használja azokat a nagy forróságban.Az ázsiainak sokkal kisebbek a fülei, más a fülformájuk is.
– Az ázsiai elefántnak két nagy dudor van a homlokán, erről könnyen fel lehet ismerni őket.Az afrikainál ezt nem találjuk.
– Minden afrikai elefántnak van agyara, az ázsiai elefántoknál csak a hímneműeknek van.
– Az afrikai elefántok termetre nagyobbak, mint az ázsiaiak, ezért bátran kijelenthetjük, hogy a világ legeslegnagyobb szárazföldi állata az afrikai elefánt.
Az elefántok nagy csapatokban, csordákban élnek. Legtöbbjük nőstény elefánt, azaz tehén, ők nevelik a kis elefántokat, az elefántborjúkat. A hímelefántok, az elefántbikák sokszor külön utakon járnak.
A legtapasztaltabb, legidősebb tehén vezeti a csordát. Vészhelyzet esetén az elefántok körbeveszik borjaikat, hogy védelmezzék őket.
Körfalat állnak akkor is, amikor az elefánttehén elleni készül, azért hogy az elefánt bébi biztonságosan tudjon a világra jönni.
Mire használják az elefántok lábukat?
Az elefántok 4 erős, izmos lábukon viszik hatalmas testüket. Recseg, ropog a bozót tipró lábaik alatt. Nagy távolságokat képesek megtenni.
Vaskos lábaikkal védelmezik a kicsinyeiket is.
Az elefánt bébik megszületésük után életük első szakaszát szinte állandóan anyjuk oszlophoz hasonló lábai között töltik. Itt játszadoznak, itt érzik biztonságban magukat.
Mintha egy alagútban haladnának, amikor a csorda másik legelőre igyekszik. Néha szökdécselnek, máskor itt, az oszlopok között rohannak anyjukkal együtt, ha veszély fenyegeti őket, és futni kényszerülnek. Egy idő után aztán kinövik kedvenc helyüket, de továbbra is szeretik anyjuk közelségét.
Az elefántok mászni is tudnak.
Az elefántok nem esnek kétségbe, ha meredek fekvésű területeken át vezet útjuk, lábaik ugyanis mászásra is alkalmasak. Ügyesen másznak felfelé és lefelé is egyaránt. Ha felfelé tartanak, első lábaikat behajlítják, s a hátsókkal magukat emelve nyomják előre. Lefelé menet sem indulnak el a szokásos járásukkal, testtartásukkal, mert előre zuhannának, orra buknának. Első lábaik behajlításával a súlypontjukat hátra teszik, s magukat egyensúlyozva, hátsó lábaikat maguk mögött húzva ereszkednek lefelé. Csodálatra méltó, ahogy ez a nagy, ormótlan állat úgy lett megalkotva, hogy legyőzze az akadályokat.
Hosszú, izmos ormányuk arra lett alkotva, hogy a fákról le tudják vele tépni a faleveleket, majd a szájukba tenni.
Kedvelik az egyes növények hagymagumóit, gyökereit, a gyümölcsöket pedig különösképpen. Megfigyelték a kutatók, hogy az elefántok trükkösen meg tudják szerezni a kókuszpálma terméseit, pedig nem is tudnak fára mászni. Mit gondolsz, hogyan?
Az elefánt szorosan a fa mellé áll, fejét a fa törzséhez nyomja, ormányát elteszi az útból, felfelé emeli, majd nagy erővel elkezdi lökdösni a fát, hogy himbáló mozgásba hozza. Nem sok idő múlva az érett termések már a földön is vannak.
Mivel az elefántnak rövid nyaka van, lehajolni sem tud, nem úgy eszik és iszik, mint a legtöbb állat, mert nem tudja a szájával elérni a földet. A földre hullott kókuszdiókat az ormánya segítségével veszi fel, mint ahogy a fűcsomókat is, majd a szájába teszi azokat, hogy megegye. Mintha az ormánya egyben a keze is lenne.
Csak 4-5 év után születik egy kistestvérük, így aztán hosszabb ideig maradhatnak a védelmi övezetben. Az újszülött borjaknak rendszerint 100 kg a súlyuk. Az elefánt bébik születésük után hat hónapig csak anyatejjel táplálkoznak, de két évig szopnak. Mégpedig a szájukkal. Később, amikor függetlenné válnak, a szájukat nem tudják így közvetlenül használni, az ormányukat hívják segítségül, hogy a szájukba tegyék vele a vizet és a táplálékot. A kölyök elefántok viszont még nem képesek irányítani az ormányuk izmait, ezért a szájukkal isznak. Belemásznak a vízbe, vagy letérdelnek egy forrás elé.
Ha a zsiráf az összes állat közül a hosszú nyakával dicsekedne, akkor az elefánt az orrát mutogatná, hiszen az övé a leghosszabb az állatok között. Az elefánt orra olyan hosszú, hogy a földig leér. Valójában nem is orrnak hívjuk, hanem ormánynak ezt a sokoldalú eszközt.
A meghosszabbodott orruk egybenőtt a felső ajkukkal, ettől is különleges. Az ormányuk nagyon fontos és érzékeny testrészük, vigyáznak is rá. Tisztán tartják, óvják a sérülésektől, gyakran felfelé tartva, felkunkorítva hordják. Akkor is így tesznek, amikor veszekednek egymással, vagy az egyik elefánt megtámadja a másikat.
Simogatásra viszont kiválóan alkalmas eszközük.
Az elefánt ormánya arra is szolgál, hogy inni tudjon vele, de nem egészen úgy, ahogy mi egy szívószálat használunk. Ormányával felszippantja ugyan a vizet, de utána a szájába spricceli, ott nyeli le. Az ormányát légzésre használja, bár a száján keresztül is tud levegőt venni.. Ha az ormányán keresztül akarna inni, a légcsövébe kerülne a víz és könnyen megfulladna.
Ha folyókon kelnek át az elefántok, ormányukat akkor is légzésre használják, ezért magasra emelik. Ilyen átgázolásokkor gyakran meg is mártóznak a vízben, elmerülnek benne, csak az ormányuk végét dugják ki, hogy levegőt kapjanak.
