Mire van szükségünk, hogy sikeresek legyünk, mint szülők?
Szülőnek lenni nem egyszerű dolog. Ezt is tanulni kell, mint minden mást az életünkben.
A tanulási folyamat első része a saját gyermekkorunk, amikor a szülői mintákat a saját családunkból kapunk illetve veszünk. Ezek lehetnek jók, de rosszak is. A rosszakkal sincs semmi baj, mert negatív mintaként ott lebeg a szemeink előtt, mint visszatartó erő, hogy mit ne tegyünk a gyermekünkkel.
A jó mintákat bátran hasznosíthatjuk, beépíthetjük a gyermeknevelésünkbe.
De vannak alappillérek, melyeket jó, ha lerögzítünk, mert ezekkel biztosan sikeres lesz a gyereknevelésünk. Melyek ezek? A szeretet. A tanulás. A változni tudás. A jó szó. A türelem. A mosoly. Az együtt töltött idő.
A jó szülő kellékei. Mire van szüksége a jó szülőnek?
Az első és legfontosabb a szeretet.
Szeressük a gyermekeinket, és mutassuk is ki szavakkal, együtt töltött idővel, meghallgatással, biztatással, mosollyal.
A bibliai szeretet mértéke:
„A szeretet hosszútűrő, kedves; irgalmas ,nem irigykedik, nem hivalkodó, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy. 1Kor 13:5-8
És kitől lehetne a legjobban ezt a szeretetet megtanulni, mint magától az Istentől. Tehát Istenre nagy szükségünk van, hiszen Isten maga a szeretet. Hiszen az tud csak szeretetet adni, aki maga is tele van szeretettel, aki megtanult így szeretni.
Szükségünk van még a tanulásra.
Mindig tanulunk, és mindig újrakezdünk, ha valamit elrontottunk. A hibáinkból tanulhatunk a legtöbbet, ha hajlandóak vagyunk változtatni és változni. Nem szabad bepánikolni, ha valami nem sikerült. A gyerekeink szeretnek bennünket, és ha mi bocsánatot kérünk, nagy örömmel megbocsátanak, és nem is akarnak emlékezni rá. Ez a mi szülővé válásunk legnagyobb esélye. Ők szeretnek minket.
A harmadik, amire szükségünk van, a változni tudás.
Ne szégyelljük, ha valamit nem jól tettünk. Sőt tegyük szóvá, hogy ez rossz volt, kérjünk bocsánatot, és mondjuk ki, „Mostantól nem így lesz”. Ezzel jó mintákat adunk a gyerekeinknek. Természetesen tartsuk be az ígéretünket.
Jó szó.Szeressünk a szavainkkal! A szavainknak ereje van.
A beszédünket, a kimondott szavainkat használjuk szeretetünk kifejezésére, és ezáltal a gyermekünk személyiségének fejlesztésére. A szeretet az, ami épít.
Mennyire fontos, hogy a magától értetődő dolgokat megmondjuk, kimondjuk, hangoztassuk. Mik ezek? Például az, hogy ”Szeretlek!”. Akkor is, ha éppen rosszat tettél, a viselkedésed helytelen, meg kell változnod. Attól én még szeretlek.
“Büszke vagyok rád, hogy ezt végigcsináltad!”. ”Megértem, hogy feszült vagy, de én itt vagyok, segítek”. „Látom ,hogy jót akarsz.” „Bízom benned, hogy mindent megteszel azért, hogy sikerüljön.” „Tudom, hogy jól akartál viselkedni, legközelebb sikerülni fog.” „Én hiszek neked.” „ Győzni fogsz, csak ne add fel, én melletted állok.”
És ezekhez hasonló módon fejezzük ki azt, hogy a gyermekünk számíthat ránk, mellette vagyunk, ha minden máshogy néz is ki, mi segítünk neki. Ez átsegíti a nehézségeken és győztessé teszi őt.
Türelem a meghallgatáshoz.
Ha meghallgatod, amit mondani akar, megismered a gondolkodását, a véleményét a világról, a barátairól, a szüleiről, tanárairól, saját magáról. Óriási lehetőség a szülő számára a hallgatás, meghallgatás. A meghallgatásban nagy türelem kell nekünk, szülőknek. Hiszen mi sokkal előrelátóbbak vagyunk és tapasztaltabbak, ő viszont most fedezi fel a világot, és még csak szeletkéket lát. De számunkra a legnagyobb kincs, hogyha megismerjük gyermekünket, mert akkor tudunk neki segíteni, formálni a gondolkodását, tágítani a világról alkotott véleményét, tanácsolni őt a döntéseiben.
Türelem a válaszadáshoz. Hogyan válaszoljunk? A biztatás és a tanácsadás módja.
A megfogalmazódott válaszainkat akkor mondjuk el, ha gyermekünk már kibeszélte magát, ha látszik rajta, talán most választ vár. Akkor is kérdések formájában, mintegy együtt gondolkodva mondjuk el a tanácsainkat. Ez bevonja őt is a döntésbe, és nem érzi, hogy megmondjuk a „tutit” neki. Pl.: ”Nem gondolod, hogy ezt a szempontot is figyelemebe kellene venned?” vagy „Ha így döntesz, akkor ezzel a következménnyel számolnod kell.” vagy ”Gondoltál-e arra, hogy ha ez a véleményed, akkor ennek ilyen és ilyen következménye lehet?”, „Ezt a szempontot is figyelembe kellene venned, ha döntesz.” „Én a helyedben így döntenék, és ha te nem fogadod el a tanácsom, meg kellene indokolnod, hogy miért.” Persze ezek nem a stratégiai fontosságú kérdések, ahol gyors és bölcs döntés kell azonnal. Ezeknél a kérdéseknél van idő tanulni a döntés stresszhelyzetét és a mérlegelést és a szempontok összegyűjtésének tudományát. Ez persze időigényes feladat a szülőnek.
A mosoly – és hatása.
A mosoly a gyermek vigasza minden életkorban és helyzetben. A mosoly a jövő, a remény szimbóluma. Milyen más, ha azt látja a gyermekünk, hogy :
„Nevetünk a következő napnak. Erő és ékesség az ő ruhája; és nevet a következő napnak.Az ő száját bölcsen nyitja meg, és kedves tanítás van nyelvén.” Péld 31:25 -26
Ma, amikor a szülők tele vannak gonddal, nehézséggel mégis újra és újra győztessé tudunk válni, ha a reménység és bizalom Isten iránt megvan bennünk. Mert Isten nem hagyja, hogy az életünk sikertelen legyen. Ha mindenekben hálát adunk, akkor tudjuk, és tudatosítjuk magunkban, hogy Ő velünk van, és megsegít. E nélkül a bizalom nélkül csak félelem, reménytelenség és bizonytalanság vesz körül, az pedig nem enged mosolyogni. A mosoly pedig a gyermek vigasza, minden életkorban és élethelyzetben.
Idő – Együtt töltött idő, mint befektetés.
Az idő az, amiből soha nincs elég. És mindig hiányzik. Tehát soha ne gondoljuk , hogy ha majd lesz rá időnk, akkor adunk a gyermekeinknek. Nem! Az időt mindig szakítani kell. Ki kell szakítani a sok teendő, feladat, elvárások, megfelelések folyamatából. Adni kell.
Ha időt adunk, figyelmet, gondoskodást, szeretetet adunk. Ha időt adunk, magunkat adjuk, és a gyermekünk számára ez a legnagyobb ajándék. Ebből érzi, hogy szeretjük, hogy fontos a számunkra. Ha meg akarod mutatni gyermekednek, hogy mennyire szereted, adj több időt neki, kérdezd meg, hogy mit szeretne csinálni, és azt tegyétek. Legyél felszabadult a játékban és önfeledt. Érezze, hogy csak az övé vagy. Ez egy nagyon mély és bensőséges kapcsolatot fog kialakítani a gyermekeddel. Ez ad lehetőséget arra, hogy később is kikérje és elfogadja a tanácsaidat.
Ahogy szokták mondani „a puding próbája az evés”. Itt a lehetőség a próbára. Sok örömöt és kitartást kívánok a gyermeknevelésben és boldog családot!
Szeretettel köszöntöm a szülőtársakat: Hontvári Anna
