1./ Olvastam egy gyerekkönyvben, (egy gyerekek számára készült könyvben, ami azzal a céllal készült, hogy a szülők ezt olvassák fel nekik, és ebből tanítgassák őket), ami a testünkről, életünkről szól, hogy a “düh olyan érzés, amit nyugodtan kiengedhetsz, csak ne másokat bánts meg ezzel” – és az illusztráció egy borzasztó mérges kisgyerek, aki üti-veri a párnáját… brrr… Én nem erre tanítom a gyerekeimet. És az unokáimat sem. Szerencsére a gyerekeim sem erre tanítják az unokáimat. Normális, hiszen a saját életüket tennék tönkre ezzel.
Hát mire tanítják őket? Arra, hogy:
a./ szembesüljenek azzal, hogy nem minden érzés épít,
b./ szembesüljenek azzal, hogy lehet az érzések felett is uralmat venni,
c./ tanulják meg értékelni saját élethelyzetüket, azt is, amit éreznek,
d./ tanulják meg, mi bánt, mi épít, mi visz előre, mi rombol,
e./ és ennek alapján válasszanak a jó és a rossz között, a helyes és helytelen közt, és annak adjanak teret, ami helyes, és amiből majd jó lesz.
Ha nem ezt tennék, saját életüket – és gyermekük életét – tennék pokollá.
2./ Tudom, a korszellem mást mond.
Tudom, még a kereszténységbe is begyűrűztek olyan elgondolások, amik ezzel ellentétesek.
De az Ige nem változott, és úgy látom, az Úr Jézus nem véletlenül beszél arról, hogy az ördög a hazugság atyja és embergyilkos kezdettől fogva, és nem véletlenül mondja, hogy aki ok nélkül haragszik, méltó az ítéletre, és hogy az Ige nem véletlenül mondja, hogy “ember haragja Isten igazságát nem munkálja”, és, hogy az ördögnek ne adjunk teret, sőt, hogy a Szentlélek megszomorodik a mérgességtől, felgerjedéstől, a haragtól, a lármától és a káromkodástól… Mindattól, ami ellentéte a jóságosságnak, az irgalmasságnak, a megbocsátásnak, elengedésnek, (ahogy az Úr is elengedett nekünk, megengedett nekünk, megbocsátott, és kész továbbra is megbocsátani). (Mt 5,22. Jn 8,44. Jak 1,19-20. Ef 4,29-32.)
3./ A harag ezekkel ellentétes. Pontosan ezeket tartja távol az életedtől. (“Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt. Legyetek pedig egymáshoz jóságosak, irgalmasok, megengedvén egymásnak, miképpen az Isten is a Krisztusban megengedett nektek.” Ef 4,31-32.)
– Tehát a harag megrabol.
– A sértettség, a düh, a méltatlankodás, a zúgolódás, a mások kárhoztatása, az irigység, a versengés, a mások lekicsinylése – helytelen érzelmek, viselkedések, reakció módok. Egyszerűen rombolják az életedet és mások életét, a kapcsolataidat, és mások helyzetét. Nem jók.
– És mindezek ott kezdődnek, bent a szívedben, a lelkedben, az érzelmeid (és indítékaid) világában.
4./ Lehet, hogy egy érzelem “megjelenik”. De nem kell véglegesnek tekintened. Ellene állhatsz. Még, ha rossz gondolatok jönnének is, nem kell kimondanod őket, nem kell teret engedni nekik, nem kell az, hogy uralmat vegyenek rajtad, szavakba formálódjanak, beköltözzenek a légkörbe, a kapcsolataidba… Nem kell… Ez az ördög hazugsága, hogy “ami a szívemen, az a számon”, és arra gondolnál, hogy az érzéseidet úgy ki kell mondanod, ahogy érzed őket… Nem.
– Ehelyett kezeld az érzéseidet, és amik ellentétesek a jó jövővel, a helyes úttal, vesd ki, vesd el, ne engedd, hogy szavakká, fintorokká, viselkedéssé formálódjanak, ne engedd, hogy megjelenjenek, és bezavarjanak.
– Ez a te lehetőséged, és ez a te felelősséged. Ha nem vagy gyerek… Ha gyerek vagy, is segítenek a felnőttek, hogy úrrá tudj lenni, és ne ordíts a tanárra, ne üsd meg az osztálytársadat, ne fenyegetőzz és ne zavard az órát.
– De, ha felnőtt vagy, (ifjú, a bibliai értelemben), akkor legyőzve tartod a gonoszt, erős vagy, és az Isten Igéje megmarad benned. (1Jn 2,12-14.)
5./ Gondolsz rá, hogy a vezetők nem adhatnak teret a pillanatnyi érzéseiknek? Azoknak sem, amik újra és újra feltámadnak, és megpróbálják őket irányba állítani, és ellene hangolni fontos, szép, és/vagy nehéz dolgoknak (olyan érzésekről beszélek, amik nem támasztják alá a jövő-építést, ami a vezetők felelőssége)…
Gondolsz rá, hogy egy vezető mindig harcban áll saját érzéseivel (is), és mindig értékeli azt, vizsgálja, mi az, ami előre visz, ami épít, és mi az, ami nem?
Gondolsz rá, hogy a szülők is vezetők?
Gondolsz rá, hogy az Isten országában mindenki vezető, akire mások rá vannak bízva, aki másokért felelősséget hord?
6./ De, ha úgy gondolnád, hogy “te nem vagy vezető”, a szavaid, az érzéseid, a belső világod felett vezető vagy, felelős, aki legalábbis a saját életed vezetéséért felelősséget hordasz. És azért is, amit Isten általad akar elvégezni ebben a világban.
Uram, köszönöm a kiváltságot a győzelemre. Ámen.
Az oktalan haragról sok helyen olvasol a Bibliában. Nézz meg néhány helyet, és mondd meg, melyiket, miért nem követnéd, melyiknek mi lett a következménye, és hogyan hatott ki a jövőre… (Nem minden azért van leírva a Bibliában, hogy kövessük, nagyon sok mindent azért olvasol ott, hogy kerüld azt…)
– Dr. Kováts György –
