Öt gyermekem van, és egy csodálatos feleség mellett élek. Amikor megházasodtunk, eldöntöttük, hogy életünket biztos alapra akarjuk építeni, és gyermekeinket úgy akartuk nevelni, hogy soha ne kelljen majd bánkódnunk idősebb napjainkban azon, amit nem tanítottunk meg nekik, vagy nem formáltunk ki bennük.
De mi lehetne ez a biztos alap? A Biblia arról győz meg, hogy „Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint, még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.” Ha az igét ültetem be gyermekeim szívébe, amikor még kicsinyek, az Élő Istenhez kapcsolom őket ezzel. Amit életük első tíz évében megtanultak, attól nem fognak eltávolodni sem tizen-, sem huszonéves korukban. Amikor eljön az ideje, ezt fogják majd továbbadni saját gyermekeiknek is.
A Biblia Isten élő Igéjét tartalmazza. Soha nem üres információkat adunk át, hanem megosztjuk azt, ami bennünket is táplál. Isten személyesen szólít meg minket a Biblián keresztül. Ezt adjuk tovább a gyermekeinknek.
Például az egyik gyermeked nem tudott eleget gyakorolni a fuvola órájára – bár mindent megtett ennek érdekében – ott ül melletted, könnyben úszó szemekkel. És arra kér: „Imádkozz értem, apa, hogy jól sikerüljön az órám!” Ilyenkor minden azon múlik, hogy te ismered-e azt az Élő Istent, akihez most szólni fogsz. Tudod-e, hogy Ő minden helyzetben kész megsegíteni. Ismered-e az Igét: „Hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítalak téged, és te dicsőítesz engem”. Mert ha igen, akkor így tudsz kislányoddal együtt imádkozni! Ha ismered az Igét, akkor az imádságodba is belefoglalod. S amikor bekövetkezik a szabadítás (szuper lesz a legrosszabbnak ígérkező fuvolaóra), akkor együtt örvendeztek, hogy „Isten igéje nincs bilincsbe verve” és „megcselekszi azt”, amiért az Úr adta. Így értettem azt, hogy megtanítjuk az igére a gyermekeinket. Nem pusztán fej-ismeretet adunk, hanem a hétköznapokban, gyakorlati életben tanítjuk őket, mit jelent Isten igéje szerint élni.
Mi Isten akarata? Mit szeretne Isten, hogy milyenek legyünk? Hogyan akarja, hogy kapcsolatainkat ápoljuk? Ez mind benne van a Bibliában. Erről szól Isten Igéje. És mi eldöntöttük, hogy erre tanítjuk meg a gyermekeinket, amikor még kicsinyek. Amikor más úgy gondolná, hogy még semmit sem értenek belőle. Felmértük, hogy amikortól a gyerekek tudnak beszélni, már tudnak igét is tanulni. Már tudnak imádkozni is. S az akaratuk – saját személyes döntéseik – még ennél is korábban megjelenik. Tehát tudnak választani jó és gonosz között, helyes és helytelen között, Isten és az Isten nélküli élet között. Minden gyerek és minden felnőtt saját maga dönti el, hogy ad-e bizalmat az Örökkévaló Istennek, vagy hitetlenségben éli le életét. S ez már egész kicsi korban eldőlhet. Természetesen, ha valaki csak tizenéves korában találkozik Isten élő Igéjével, akkor kerül döntés elé. Ha ötven évesen, akkor dönt. De miért ne adnánk meg a saját gyermekeinknek a választás nagyszerű lehetőségét akkor, amikor még egészen kicsinyek? Mi eldöntöttük feleségemmel, és megadtuk. Minden gyermekünk tudatosan döntött az Élő Isten mellett. Életüket saját maguk szabják Isten beszédéhez, a Bibliához. Még a legkisebb is. Mindannyian két és fél és négy éves koruk között hozták meg személyes döntésüket. Most már felnőttek mindnyájan. A tizenéves kor nem sodorta őket távol. Mi az a biztos alap, amire építhettünk gyermeknevelésünk évei alatt? Isten változhatatlan beszéde: a Biblia. Az Úr Jézus mondja: „Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak”.
– dr. Kováts György –
