Nem tudom, hogy a szülők szoktak-e csodát várni? Mert a Karácsony a gyermekek számára a csoda várása. Valamit nagyon szeretnének, valamire nagyon vágynak, és alig várják a napot, hogy elközelítsen, mert akkor meglátják, amit napok, hetek óta vártak.Teli vannak izgalommal, várakozással és ez csak fokozódik.
A betetőzés, amikor Karácsony este meglátják a ragyogó fényeket, a lakást betölti a fenyő és a finom sütemények illata. Előttük vannak a becsomagolt ajándékok, amik a titkot rejtik. És tudják, ez mind nekik szól. Fel sem merül bennük, hogy a csoda nem valósul meg.
Bizony a csoda itt van mellettünk. Bármikor megérinthet és átjárhat minket, szülőket is. Csak várni kell. Meg kell tanulni újra a szívünket várakozó állapotra hangolni. Csodában gondolkodni. Nem szabad a problémák, terhek miatt lefelé nézni, és egyre borongósabban látni a körülöttünk levő dolgokat. Bizony! Engedjük magunkban felelevenedni a gyermeki hitet és a várakozás képességét. Ez jót fog tenni nekünk is és a családunknak is.
Hiszen a családunk is arra vágyik, hogy higgyünk bennük. Képesek a megváltozásra, a jóra. Fel kell támadni a hitnek és bizalomnak. Adjunk esélyt a gyerekeinknek, férjünknek, hogy megváltozzanak. Beszéljünk róla.
Mondjuk ki: „Én hiszem, hogy ez a karácsony több lesz, mint az eddigi. Esélyt adok mindenkinek, hogy máshogy beszéljen.” „Kezdjünk mindent elölről!” „Úgy akarok én is beszélni veletek, mintha még soha nem bántottuk volna meg egymást.”
Ez bizony erőfeszítést igényel tőlünk. Ne a régi reakciókat használjuk. Álljunk meg egy-egy eseménynél, és gondoljuk át, mit válaszolunk, mondunk.
Azt hiszem, egy családban midig mindenki úgy érzi, hogy ő csak reagál a másik figyelmetlenségére, szeretetlenségére, önzőségére, vagy bántására.
Itt az idő! A reakciókat meg kell változtatni. A legjobb ezt éppen Karácsonykor és Adventkor megtenni, hiszen ezt a szeretetet mutatta meg Isten a világnak azzal, hogy fiát, aki bűntelen, odaadta, hogy a bűneink miatt ne kelljen az örök halálban maradnunk. Ha Ő ezt megtette, mi is megtehetjük, hogy sérelmeinket félretéve azonnal megbocsátunk férjünknek, gyermekünknek és kedvesen beszéljünk akkor is, amikor talán nem érdemlik meg.
Lehet, hogy az első pillanatban nem látjuk az eredményt, de bízhatunk abban, hogyha a saját reakciónkat félretéve, teljesen új módon szólunk, az eredmény nem marad el. Meg fognak változni a gyermekeink. „Édesanya, mi lett veled? Olyan jó veled beszélgetni. Mostanában olyan nyugodt vagy.”
Ennél nagyobb ajándék nem is kell, minthogy a saját családtagjaink észreveszik a változást bennünk, és körülöttünk.
Legyen ez most a karácsonyi csoda nekünk szülőknek, hogy újat tudunk kezdeni, hinni tudunk saját magunk, beszédünk, és családunk megváltozásában.
Talán ez az ima segít, hogy a csoda valóra válhasson:
„Úr Jézus, Te magad vagy a karácsonyi csoda, aki elhoztad a földre a megváltást, a szeretetet, a békességet, az örömöt, a gyógyulást, a szabadulást. Kérlek, segíts most nekem, hogy újat tudjak kezdeni. Ne reagáljak érzésekkel, sérelemből, megszokott mondatokkal, elfelejtsem az eddigi válaszaimat, és gondolkodjak új válaszokon. Adjak esélyt a gyerekeimnek a változásra, vegyem észre a férjem szeretetét. Nagyítsd fel az apró jeleket, és mondatokat, amikkel szeretettel közelednek hozzám. Tégy csodát az életemmel ezen a Karácsonyon. Ámen.”
– Hontvári Anna –
