Select menu item

Jegyzetek a szeretetről – Negatív STOP!

Jegyzetek a szeretetről – Negatív STOP!

„A szeretet mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy.” (1Kor 13,7-8)

Hogyan nyilatkozunk gyermekeinkről?

Nagyon kell vigyáznunk, hogy hogyan nyilatkozunk gyermekeinkről. Mert ők azon mérik le önmagukat, hogy mi mit mondunk róluk – még a nagyobb gyerekek is. És ha kicsinyeink esetleg úgy csinálnak, mintha nem érdekelné őket a szülői vélemény: egy apának és egy anyának akkor is tudnia kell, hogy amit ő a száján kimond, az magvetés a gyermekei szívében. Ki fog kelni, és sokszorosat fog teremni. Szülei szavát a gyermek mélyen a szívébe fogadja, s azt tartja magára érvényesnek.

(Ha egyértelműen valami rosszat tesz gyermekünk, akkor nem az a megoldás, hogy általánosítunk, hanem világossá tesszük, hogy mi az, ami helyes lenne, és mi az, ami helytelen. Ilyen esetekben kérdezünk, és megbeszélünk. Úgy értékelünk, hogy nem mi alkalmazzuk a dolgokat, hanem gyermekünk mondja ki, hogy szerinte mi helyes és mi nem helyes. Természetesen „iránytű“-szerepünket ilyenkor is betöltjük.)

Ezért negatív STOP! Semmi negatív jelzőt, rossz tulajdonságot ne aggassunk gyermekeinkre beszédünkkel! Pl.: „Milyen lusta vagy!”, vagy „Engedetlen vagy, hisztis vagy!”, „Buta vagy!”, esetleg: „Erőszakos vagy!”… Mert amilyen jelzővel illetjük gyermekeinket, azt ők elhiszik. Még egy fontos gondolat: hogy másoknak se beszéljünk így a gyermekeinkről! Se tanárnak, se ismerősnek, se barátnak, se rokonnak! Mert a szeretet mindent remél, és mindent elhisz! Elhiszi, hogy gyermeke meg fog változni, és elhiszi, hogy a jelentkező rossz tünetek nem a végleges jellemvonások gyermeke életében. A szeretet eltűri gyermeke jelenlegi gyengeségeit, és tudja, hogy gyermeke ki fog ezekből jönni, és meg fog erősödni. A szeretet soha el nem fogy. Nincs „utolsó csepp a pohárban”! Nincsen „sok van már a rovásodon”, vagy „elegem van belőled!” A szeretet soha el nem fogy! A szeretet mindig tud újrakezdeni, és akar is. Ez a legfontosabb. Az újrakezdés mindig a szülők feladata. Soha ne a gyermekeinktől várjuk, hogy kezdjenek újat! Ha mi példát mutatunk – ők ebben is követnek, mint minden másban… Járjunk előttük jó példával!

About Author