Sokszor a szeretet arra sarkall bennünket, szülőket, hogy véleményünket ütköztessük gyermekünk véleményével. Hogy ne hagyjuk rájuk a rossz döntéseket, a rossz gondolkodásmódot annak reményében, hogy ha nem szólunk egy-egy kritikus helyzetben, akkor legalább láthatjuk… Vagy legalább hazajár… A néma hallgatás, az beleegyezés. Ezzel aláírjuk gyermekeink esetleg önfejű életvitelét, netán rossz baráti körét – aminek később nagyon rossz következményei lehetnek.
Mert ha megmondjuk gyermekünknek, hogy nem helyeseljük elmenetelét, vagy megmondjuk, hogy baráti körét hogyan válassza meg, esetleg olyan programokat javaslunk neki, amik életkorának megfelelőek és testi épségét nem veszélyeztetik (pl. 16 évesen nem egy éjszakai mulatóban kell ülni hajnali 1 órakor; vagy nem drogokkal teli diszkóba kell járni szórakozni hétvégente), akkor valóban szeretet szerint járunk el. Mert az Isten Igéje azt mondja: az igazság szabaddá tesz. Tehát ha megmutatom gyermekemnek a helyes utat, akkor iránytű szerepet töltök be az életében. Ehhez persze bátorságot kell venni nekünk, szülőknek, hogy ne féljünk gyermekünk bizalmának elvesztésétől; vagy attól, hogy esetleg azt mondják: öregesen, nem modernül gondolkodunk ezekről a dolgokról. Nyugodtan hívjuk segítségül az Ige szavait, mert az isten igéje örökérvényű, és eleven, és tűz… Ha gyermekemmel a Biblia Igéiről tudok beszélni, akkor az ott marad benne, és jó felé fogja őt sarkallni.
