Kedves Édesapa, Édesanya!
Óriási kiváltságunk van: azok a gyerekek, akik ránk vannak bízva,mellettünk menedékre találhatnak.
Életüket verseny gyötri. Lehet, hogy már az óvodától kezdve, de az iskolai években egészen biztosan, belekerülnek a versenyhelyzetekbe, és itt kemény, kíméletlen, „farkastörvényekkel” szembesülnek.
Az önértékelésükhöz, önbecsülésükhöz, gyakran olyan „teljesítményekre” van szükség, (hogy énképük ne rombolódjon), amik „emberfelettiek”, „teljesíthetetlenek”, de sokszor a szülők vagy a család vagy éppen a pedagógus által beépített erkölcsi törvényeiket kell eldobni, hogy ezek az elvárások teljeíthetők legyenek. És sok gyermek ebben a versenyben állandó frusztrációnak, nyomásnak, van kitéve.
Mi, szülők a gyeremekeink számára jelentsünk védelmet, menedéket.
A mai gyermekek többsége magányos. Küzd azzal, hogy nem hallgatják meg, nem kíváncsiak rá, sem arra, amit létrehozott, sem az érzéseire, gondolataira. És ez egyet jelent azzal az érzéssel, hogy ő maga nem értékes a szülei számára.
De mi, szülők, kedves édesapa, édesanya, megadhatjuk neki a fontosság érzését, az elrejtettséget, a szeretetet. Csak érdeklődni kell a dolgai iránt akkor, amikor mutatja, türelmesen megvárni, hogy megnyíljon (hiszen nem vagyunk egyformák ). És ez a gyermekünk számára egy szóval: menedék. Mihozzánk jön, velünk osztja meg, tőlünk kér véleményt, tanácsot. Mi ez, ha nem barátság és menedék ebben a versengő, szeretetlen, harcias világban?
A kiskamasz, a kamaszodó gyermek amúgy is küzd a kifejezés korlátaival, komunikációs gondjaival, érzéseinek kifejezésével. . Erre a számítógépes játékok csak rásegítenek, a maguk feszültségkeltő és feszülltségfenntartó /stressz/ jellegével, olyannyira, hogy gyermekeink már szinte „nem is tudnak” normálisan reagálni, egy-egy valóban feszültebb helyzetben, nem tudnak türelmet gyakorolni egymás iránt és a felnőttek iránt, kitartani egy nehezebb helyzetben a kihívások közepette.
Az iskolában, otthon, szinte mindenütt, a kiborulással határos reakciókat produkálják, a szülők, pedagógusok számára sokszor teljesen érthetetlenül. Ugyanakkor vágynak arra, hogy megértsék őket, hogy ne kritizálják őket, hanem lehessenek azok, akik valójában. Ez persze nem menti fel őket az önfegyelem, a tisztelet, az engedelmesség alól. És mégis mindennel együtt arra vágynak, hogy szeressék őket, feltételek nélkül. (Hát, ki ne vágyna hasonlóra, házastársától, gyermekeitől, szeretteitől?)
Milyen óriási kihívás és kiváltság, hogy mi, szülők valódi menedéket jelenthetünk gyermekeink számára.
Hogyan tehetjük ezt? A hétköznapok pillanatait kell győzelemre vinni. Például ha azt mondja gyermeked: „Senki nem ért meg engem.“, „Senki nem kíváncsi rám.“, „Azt sem tudod, mit gondolok.“? Ebben a helyzetben jó, ha a szülő nem arra gondol, hogy „Ez velem is pont így volt illetve van“, és még bölcsebb, ha nem mond ilyeneket a gyermekének. Vegye ezt egy segítség utáni kiáltásnak, és ne kritikának. Nyújtsa ki a kezét a gyermeke felé, és mondja : „Én megértelek, gyere, mondd el, mi bánt, vagy mi zavar. Én hiszek neked. Kíváncsi vagyok rád. Tudni akarom a helyzetedet. Segíteni akarok.“ És ez a menedék a gyermekeink számára. Még akkor is, ha rögtön nem nyílik meg, és nem tudja elfogadni. De ha ez a magatartásunk kitartó és állandó, a bizalamatlanság jege megtörik, és megnyílik a gyermekünk. És kialakulhat egy baráti kapcsolat. Amiben már sokmindenről tudunk beszélgetni. És megszűnik a magány érzése, az elvetettség, a kissebbrendűségi érzés, helyette a magabiztosság, bátorság, egészséges önbizalom lesz, és ezek az alapjai a boldog felnőtté válásnak.
Milyen az, ha egy otthon menedék?
1./ Békesség van.
Gyermekednek és házastársadnak megbocsátasz, új kezdést adsz, nem kárhoztatod, nem kritizálod, nem vagy vele szeretetlen, közömbös, és nem vagy keményen számonkérő, de szabályokat felállítasz, hogy boldogan és szabadon élhessen.
Egyszerűen: szereted.
Beszélsz az igazságról, aki Jézus maga, ahogy a lehetőség engedi, de az első az, hogy átéli melletted, hogy mindenestől szereted őt, és ez a szeretet feltétel nélküli. (Hát, igen, ez nehéz. Nem mert-szeretet, nem addig-ameddig szeretet, nem fizetségért való szeretet, hanem feltétel nélküli szeretet. Megelőlegező szeretet, ugynakakkor az igazság mellett állószeretet.)
2./ Védelmet nyújt.
Nem szolgáltatod ki a kritikáknak, nem ítéled el őt nyíltan, mások előtt, vagyis nem leszel „árulójává” mások jelenlétében.
Például ha a tanár, vagy más felnőtt hibát találna gyermekedben, megköszönöd a figyelmeztetést, de gyermekedet nem kezded el korholni mások előtt, nem „járatod le” barátai, osztálytársai előtt, pedagógusa előtt, hanem azt mondod: „Megbeszéljük”. És ezt úgy érted, hogy otthon, és nem másutt, kiszolgáltatva őt sokak kritikájának, lenézésének.
Tudod, gyermeked most bontakozik, életének egyik fontos oldala, hogy meg tud felelni mások számára. És nem egy lenézett, kigúnyolt, semmibe vett alak mások szemében. Ugye, emlékszel rá, milyen szörnyű érzés úgy bemenni egy helyre – mondjuk osztályba -, hogy összesúgnak a hátad mögött, és kinevetnek téged. Hát, gyermeked ugyanezt éli át. Légy védelmezője, és jelents számára biztonságot, s ezzel menedéket adsz neki.
3./ Megértés van, nem kell védekezni.
Mit jelent ez? Meghallgatod, időt adsz neki, „nem a rosszat keresed benne”, hanem a jót, és tudod (figyelj: tudod!), hogy meg is fogod benne találni. És meg is dicséred őbenne.
Kulcsfontosságú ez a megértés szempontjából – ne kelljen pajzsot, páncélt, sisakot hordania otthon, hogy „megvédelmezze magát tőled”, mert különben soha nem fogja azt érezni, hogy te megérted őt.
Keresd meg, amit megdicsérhetsz benne, és dicsérd ,dicsérd, hogy érezze: értékes, egyedülálló személyisége van, és te szereted őt, és megbízhat benned. Bízhat abban, hogy meghallgatod, megérted, és megvigasztalod őt.
Akkor ki fog nyílni előtted, és mindig bizalommal lesz feléd. És megérzi, hogy megértetted őt.
Ha kérdezel, ne „számonkéréssel” és „rossz indulattal” kérdezz. Kérdezz kedvesen, érdeklődve, megérteni akarva. És megkapod a válaszokat.
Ügyelj arra, hogy az indítékait értsd meg, ne csak a szavait. Az indíték mindig fontosabb, mint a szó, amivel kifejezi magát. Feltételezz jót. És meg fogod látni benne a jót. És ekkor úgy érzi gyermeked, hogy megértetted őt.
Hát, ez a menedék, otthon.
De felmerülhet bennünk, szülőkben a kérdés – joggal -, hogy „Hogyan tudom én ezt biztosítani, hiszen én magam is erre vágyom?“.
Hát, nekem van válaszom.
Lehet, hogy furcsa,de a válasz egy név. Egy személy: Jézus.
Jézus Krisztustól lehet ilyen szeretetet kapni, megértést, türelmet. Merthogy Ő feltámadt, és él, és ott van, nem messze tőlünk. Bármikor meg tudjuk Őt szólítani, és kérni, s Ő meghallgat. Kérhetek a családunkra nézve tanácsot ,kérhetek szeretetet, amikor kihunyt, kérhetek türelmet, amikor elfogyott, kérhetjük a kapcsolatok helyreállását. Mert Ő ennek a Mestere. Ő a legnagyobb ezen a téren.
És ebben a pillanatban már mi magunk is ebben a menedékben vagyunk. Jézus maga, személyesen meghallgat, megért, és szeret minket, feltétel nélkül. És aki ezt a menedéket megtapasztalta, az tovább is tudja adni, mert tudja mennyire jó.
Szóval, a lehetőség előtted van, kedves szülőtársam, az Úr Jézus megért, szeret, csak szólj Hozzá bátran. És légy áldott, legyen Isten szeretete veled, melletted, és szeretteid mellett. Ámen.
– dr. Kováts György –
