Drága Szülőtársam!
Ez talán a legnehezebb kérdés az életünkben.
A gyermeknevelés tulajdonképpen azt jelenti: barátainkká tudjuk-e tenni az Istentől kapott gyermekeinket, vagy sem.
Mindannyian szeretnénk megőrizni őket a rossz dolgoktól: balesettől, rossz barátoktól, rossz döntésektől, rossz jövőképtől, rossz befolyásoktól, rossz életkörülményektől.
Mindannyian próbáljuk ezektől megóvni őket: beszélünk, tiltunk, parancsolunk, kérlelünk, vagy lemondunk róla – gondolván, ez majd észhez téríti, és visszaszalad, mint régen, és átölel, és bocsánatot kér.
Vajon miért? Nem kellene magunkba tekinteni? Végiggondolni: a megóvás szándékában és cselekedeteinkben benne volt-e a beszélgetés? Benne volt-e az imádság Istenhez, akitől kaptuk őt, hogy Ő őrizze meg, és gyermekünk szívét Ő tartsa meg a szülők tisztelete és az engedelmesség útján, mert akkor hosszú életű lesz a földön. „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad tenéked.” /2 Móz 20,12/
Elláttuk-e olyan tanáccsal, ami mindennél többet ér? A tulajdon életmintánkkal!… Mert az, amit látnak, kétszerte inkább példaértékű, mint az, amit mondunk.
Van egy távol-keleti mondás: „Nem hallom azt, amit mondasz, attól, ami vagy.”
Bizony, ezt igen könnyen elfelejtjük, a felelősség sokszor sürgető terhei alatt.
Természetesen mi magunk sem vagyunk tökéletesek… Nem baj, gyermekeink a hibáinkból is tanulnak. De csak akkor, ha be tudjuk látni őket, s ezt elmondjuk a családban, és bocsánatot is tudunk kérni érte!
Igen, bocsánatot, még az egy, két, három éves kicsi gyermektől is. Mert ebből fogja ő is meglátni, és ebből érti meg, hogy a szeretetteljes, meleg, biztonságot jelentő családi kapcsolat a bocsánatkérésből és a megbocsátásból alakulhat ki. Ha viselkedésünkben következetesek vagyunk, gyermekeink felismerik, hogy ha ők hibáznak, akkor annak is van egy biztos elrendezési módja. (S hogy fognak hibázni, ehhez kétség nem fér… Mennyire fontos, hogy jó előre felismerjék a visszaút lehetőségét és módját!) Az elrendezési mód, és a visszaút: az újrakezdés.
Az újrakezdés. Mert a bocsánatkérést a megbocsátás követi, s a megbocsátást a „tiszta lap”. Újrakezdjük a kapcsolatépítést. Újra bizalmat adunk, újrafogalmazunk dolgokat, újra felfedezhetjük a másik megváltozott személyét, gondolatait. Tudunk újrakezdeni!
Gyermekeink életében ennek csak egy útja van. Ha a másik féltől – a szülőtől – megkapják az új kezdés lehetőségét. Ha a szülő nem teszi szóvá a régit. „Már megint…”, vagy „Te mindig…”, vagy „Soha nem fogod megtanulni…”, vagy „Ezerszer megmondtam már…”, vagy „Nekem mondhatsz, amit akarsz…”, vagy „Még mindig…”, vagy „Már megint, újból csak ugyanaz a lemez…” stb. Sok-sok standard, bejáratott, rossz mondat áll készenlétben a szótárunkban, hogy a másikat (netán gyermekünket) elkeserítsük. Sokszor annyira természetessé váltak, hogy már észre sem vesszük, hogy ezeket használjuk. Pedig nem gondoljuk komolyan, csak a keserűségünk, fájdalmunk hangjai ezek. De ezzel a barátságunkat ássuk alá!
Tegyük barátunkká a gyermekünket! Úgy, hogy mi magunk megváltozunk. Engedjük, hogy újat kezdhessen a gyermekünk. Tökéljük el, hogy kitiltjuk mondattárunkból a keserű, fájdalmas részeket, és kicseréljük a bizalom mondataival!
„Tudom, hogy nem akartál megbántani”, vagy „Tudom, már szóltam, nem akarlak ezzel bosszantani, de hadd fogalmazzam meg még egyszer…”, vagy „Látom, hogy te is küzdesz, hogy meg tudj változni, segíteni szeretnék, mondd meg, mivel tudnék!”, vagy „Biztos vagyok benne, hogy a tőled telhető legtöbbet megtetted, nem baj, hogy nem sikerült, majd legközelebb menni fog.”
Ha ezt magunkon kezdjük, biztos lesz a változás. A kapcsolat elkezd javulni. Persze, ami évek hosszú során romlott el, egy nap alatt nem épül fel. A bizalom nehezen áll helyre mindenki szívében, de felépül, ha időt, figyelmet, energiát fordítunk rá.
Egy dolog biztos: bizalmat nem lehet kicsikarni, azt csak kapni lehet, illetve a másik oldalról adni.
A titka, mindent egybevéve: az újrakezdés. Egy olyan lehetőség, ami az egész család életét átformálja. Szeretetet, bizalmat, őszinteséget önt a kapcsolatokba, az otthonunkba. Érdemes kipróbálni!
– Hontvári Anna –
Az írás ‘A színes tojások titka’ című Palánta Postában jelent meg nyomtatott formában.
