Annyi minden vesz körül minket, ami aggodalmaskodásra ad okot. Ha a körülményekre nézünk, akár minden nap aggódhatunk. Félthetjük a munkahelyünket. Ha elveszítjük, miből élünk, miből tartjuk el a ránk bízottakat? Családunkat, gyermekeinket, szüleinket… Aggódhatunk a jövőnk felől, egészségünk felől. Szorongással tölthet el, amikor egy meg nem oldott, régóta tartó konfliktusra gondolunk, és a rendezetlen kapcsolatokra (például gyermekünkkel vagy szüleinkkel). Az ember aggódik, ha szerettei közül valaki rosszul lesz, ha orvoshoz kell rohanni.
De kell nekünk aggodalmaskodni minden nap? A gyomorszorító aggodalmaskodás tönkreteszi az embert. De akkor mi a megoldás? Mit tegyek, amikor jön az ismerős fojtogató érzés? Van recept az ilyen stresszes gondolatokra, helyzetekre?
A Biblia azt írja a Filippibeliekhez írt levél 4. rész 6. versében: „Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.”
Pál apostol ebben az igeversben egyértelműen megtiltja az aggodalmaskodást. Parancsba adja, hogy: „semmi felől ne aggódjatok!”. Majd azt is elárulja levele olvasóinak, hogy a szorongás helyett mit kell tenni. „Imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt.”
Tehát minden alkalommal, amikor csak jön egy aggodalomra okot adó helyzet, azonnal fel kell tárni Isten elé a problémát, vagyis imádkozni kell! Ha csak néhány szóval is, de meg kell tenni, mert ez a gyógyszer…
Ezt csak akkor tudja az ember betartani, ha valóban hisz Istenben. Ha ismeri azt az Istent, akinek hálát ad, és Rá bízza a körülményeit is. Mert akkor tudja, hogy olyan Istene van, aki szereti, aki védelmezi, oltalmazza, aki a problémáit meg akarja oldani, betegségeit meggyógyította, látja a hiányosságait, és mégis mellette áll.
Isten győztessé akar tenni minden embert, és maga az ember személye a legfontosabb számára. Ez az Élő Isten, aki Jézus Krisztusban mutatta meg magát az embereknek. Jézus Krisztus eljött a földre, emberré lett, hogy végigéljen egy bűntelen emberi életet és magára vegye a mi bűneinket. Mert egy bűnös ember a maga bűneiért szenved. Csak a bűntelen Isten Fia – aki emberré lett – tudja mások bűneiért a büntetést elhordozni. Jézus ezt felvállalta, megtette. Meghalt, s mivel bűntelen volt, és szent, harmadnapra feltámadt. Teste megelevenedett, a sírkő elgördült, és a Mindenható Isten, aki szenvedett a világ bűneiért a kereszten, feltámadt.
A Mindenható Isten ezt a halált legyőző, győztes életet akarja beleönteni minden ember életébe.
A hálával kérő imádság nem csupán egy önmegnyugtatás, vagy stressz oldás, hanem életkörülményeink valóságos megváltozását eredményezi. A fizikai (és lelki) gyógyulás valóságosan bekövetkezik, az elrontott élethelyzetek helyreállnak és a függőség kötelékei (drog, cigaretta, ital, játékszenvedély, munkamánia…) alól felszabadul az ember. S mindez annak köszönhető, hogy az élő Jézus Krisztus meghallgatja hálaadó-kérő imádságainkat és valósággal cselekszik. Ez a húsvét valódi üzenete!
„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” (Filippi 4,4)
Egy példa a személyes imádságra:
Istenem, köszönöm, hogy Te tudod, milyen helyzetben vagyok. Látod a megoldást is, ezért kérlek, segíts nekem megoldani ezt a problémát (részletesen körül lehet írni a helyzetet), adj békességet addig, míg meglátom a Te kezed munkáját. Hálát adok ezért a helyzetért, és tudom, hogy Te megőrzöl minden kétségtől, aggódástól, félelemtől. Köszönöm feltámadt Jézus, hogy meghallgattál engem. (így legyen=) Ámen.
– Hontvári Anna –
